E hangversenyen az orosz és a cseh zene két népszerű alakjának két népszerű műve szól. Ez a népszerűség adja a művek máig ellentmondásos megítélését is. Csajkovszkij zongoraversenyének bemutatását Nyikolaj Rubinstein azért nem vállalta, mert sokallta benne a „banális” és „játszhatatlan” részeket, majd miután Hans von Bülow nagy sikerrel közönség elé vitte, Rubinstein is repertoárjára tűzte. A kritikusok sokszor a túlzott liszti hatást, és mint ilyet, az eredetiség hiányát róják fel a művel kapcsolatban. Máig kérdés, hogy ez a mű hatásvadász szemfényvesztés, vagy kortalan remekmű. Dvorák utolsó, illetve egyetlen Amerikában keletkezett szimfóniája elhomályosította a szerző minden korábbi művét, és a huszadik század zenéjének, sőt, tulajdonképpen a filmzenének is alapköve lett. De tényleg amerikai zenével lett naggyá a csehek nagy komponistája? Vagy az „Újvilág” nem térben, hanem időben értendő, és mégiscsak cseh zene ez a szimfónia? A fenti kérdésekre ki-ki magának válaszolhat – leginkább a közönség soraiban.