Pannon Filharmonikusok

www.pfz.hu
Regisztráció

europa cantat

civitatis

Tehetséges ifjú karmester, aki mellesleg futballbíró

Láttunk már érdekes sorsokat, színes életpályákat, de ilyen fiatalon, mint Erdélyi Dániel, csak kevesen büszkélkedhetnek ennyire szerteágazó érdeklődéssel. Amihez nyúl, abban sikereket ér el, zseniális orgonista, kiváló dirigens, aki mellesleg érti a labdarúgás szabályait, melyet a pályán játékvezetőként be is tartat.

A sport és a karmesteri feladatok szempontjából ideális alkat, szemében tűz lobog, amikor kérdezem élete folyásáról, szavaiból kitűnik, élvezi, átéli a feladatokat, melyeket rá osztanak, vagy a sors rendel neki. Terhelhető művész, hiszen állandó karmesteri megbízása mellett többfelé hívják dirigálni. Azon kevesek közé tartozik, akik mindkét oldal helyzetébe képesek belelátni, azt képviselni, sőt, művészi szinten feladatait megvalósítani.

- Bár még nagyon fiatal, fussunk végig az eddigi szakmai életútján. Kérem, idézze fel nekem a kezdetektől a mai napig hol járt, mivel foglalkozott?
- Azzal kezdeném, hogy a szüleim muzsikusok, mindketten a Pannon Filharmonikusok művészei hosszú időn keresztül. Édesanyám még mindig a zenekar tagja, ő a cselló szólam vezetője és szóló csellistája. Édesapám pedig koncertmesterként és szólamvezető hegedűművészként dolgozott. Én itt jártam középiskolába matematika szakra, majd felvételiztem a Zeneakadémiára, ahová felvételt is nyertem.

- Hogyan lett a matematikából zenei tanulmány?
- Megfordítanám, nem tudom, hogy a matematika hogyan került képbe, bár mindig is érdekelt ez a tudomány, de a családból gyökerező muzsikus vonal erősebbnek bizonyult. A Zeneakadémián 2007-ben nyertem felvételt orgona szakirányra, majd rá egy évre karmester szakra is felvettek. 2013-ban diplomáztam karmesterként, éppen a Pannon Filharmonikusokkal, ebben a csodálatos épületben, a Kodály Központban. Azóta arról számolhatok be, hogy szerencsére gyakran megfordulok a falai között, ahogy ez a március 15-ei koncerten is látható volt. Szerencsére nem csak dirigensként fordulok meg itt, hanem billentyűsként is, csembalón és egyéb billentyűs hangszereken játszva.

- Állandó feladatai hová kötik Önt?
-  A Magyar Állami Operaházban dolgozom, a karigazgató asszisztenseként, e mellett a Műegyetemi Zenekar állandó karmestere is vagyok immáron két éve. Fennmaradó időmben szabadúszó karmesterként teszek eleget a meghívásoknak.

- Gondolom a Műegyetemi Zenekarral nem a matematika révén került kapcsolatba?
- A kezdő karmesterek keresik a lehetőségeket, hogy gyakorolják a szakmát, ilyen tekintetben a fiatalok élete nagyon nehéz. Úgy lehet ezt a feladatot jól megoldani, ha az ember napról-napra, hétről-hétre muzsikusok előtt áll és saját maga tapasztalja meg, miképp reagálnak a verbális és nonverbális kifejezéseire. Sok mindent meg lehet tanulnia Zeneakadémián, de ezt csak az életben, kellő gyakorlattal lehet elsajátítani. A karmesteri pályázatot éppen a diplomám megszerzése körül írták ki, így megpályáztam és sikerrel jártam. Több mint húsz jelentkező közül, három hónapos válogatás után választott nagy többséggel engem a zenekar.

- Nem csak feladatokat, hanem elismeréseket is kapott munkája során. Tavaly zeneművészeti Junior Prima Díjban részesült, karmesteri tevékenységét elismerve. Hogy érintette mindez?
-  Valamikor tavaly októberben kaptam egy értesítést, hogy jelenjek meg a díjátadón - a Művészetek Palotájában -, de addig tartsam titokban, hogy engem is kitüntetnek. Ezt elég jól sikerült betartanom, mivel csak a feleségemnek árultam el a hírt, a többiek, szüleimmel együtt csak a díjátadás napján értesültek erről. Azt gondolom, hogy a díj óriási megtiszteltetés a fiatal művészeknek, akik pályájuk elején tartanak.

- Mikor dirigálta először a Pannon Filharmonikusokat?
- Úgy emlékszem, hogy 2008 elején a „Segítség komolyzene!” című, fiataloknak szóló zenei beavató koncerten, Hamar Zsolt, akkori állandó karmester társaságában, még az Apáczai Nevelési Központ Színháztermében. Schubert Befejezetlen szimfóniája volt éppen műsoron, Hamar Zsolt azt találta ki, hogy a művön keresztül bemutatja a közönségnek, hogyan dolgoznak a karmesterek.

- Megmaradt azóta is a kapcsolata az ifjúsággal, leszámítva természetesen a Műegyetemhez kapcsolódó munkáját.
- Van kapcsolatom, nem csak azért, mert a feleségem óvónő és kisgyermekekkel foglalkozik, és van egy másfél éves gyönyörű kisfiunk, de tényleg elsősorban a műegyetemi zenekar miatt, amely egy fiatal társaság. Vettem már részt még fiatalabbaknak szánt zenei rendezvényen is, a PFZ „Csigaház” elnevezésű, kicsiknek szóló műsorában szintén a karmesterséget próbáltuk muzsikustársaimmal közelebb hozni az egészen apró közönséghez és szüleikhez. Ezek nagyon jó élmények voltak.

- Milyen gyakran kérik fel Önt a PFZ-től, hogy közreműködjön produkciókban?
- Nagyjából évente, bár most éppen úgy alakul, hogy március 15-i koncert után szintén jövök és betanító feladatokat látok el a zenekarnál. Majd ezt követően a nagyhéten csemballózni fogok, J. S. Bach Máté-passiójának continuo szólamát fogom játszani. Szerencsére olyan ebben a félévben az időbeosztásom, hogy meg tudom ezt tenni, annál is inkább, mivel nekem nagyon is hiányzik a hangszeres muzsika.

- Az ünnepi koncert hogyan állt össze, milyen szempontok érvényesültek a válogatásban?
- Hagyomány, hogy a PFZ a március 15-i koncertet magyar szerzők műveiből állítja össze, így adott volt a feladat számomra. Igyekeztem úgy felépíteni a műsort, hogy az ne legyen megszokott, kiszámítható a hallgatóság számára, így különleges, nem gyakran játszott műveket válogattam. A hangverseny Erkel Ferenc Ünnepi nyitányával indult, amely talán a programon belül a legtöbbet játszott darab, de Magyarországon ezt sem túl sűrűn hallani, a zenekar már játszotta ugyan, de több mint tíz éve. Ellentétben a műsor többi zeneszámával, amellyel még nem találkoztak. Másodikként Bartók Béla Magyar parasztdalok című műve csendült fel, amely rettentően színes, pezsgő muzsika, sajnos méltatlanul keveset játsszák a hazai hangversenytermekben. Harmadikként Weiner Leó Divertimento No.5 – Magyar impressziók című kompozícióját hallhatta a közönség, az est zárásául pedig Dohnányi Ernő Keringő-szvitje volt hallható, amelyet talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy Magyarországon hányszor játszották. Egyszóval különleges élményben lehetett a közönségnek része ebből a szempontból.

- Mekkora feladat mindez a karmester számára?
- Mivel ezeket a darabokat ritkán játsszák, többet közülük a PFZ sem vett még műsorra, ezért komoly feladat a karmester számára is ennek előadása, bepróbálása. Én nagyon szeretek ilyen művekkel dolgozni, mert nem kell az évtizedes tradíciókat, beidegződéseket leporolni, és teljesen átállítani arra a zenei interpretációra, amit én szeretnék. Persze megvan ennek a nehézsége is, mivel itt meg kell ismertetni, meg kell szerettetni a társasággal ezt a műsort.

- A darabok ismertségéért sokat tesz Ön is, de a saját karmesteri munkájának megismerése, megismertetése hogy áll? Mi a véleménye a karmester versenyekről? Mennyiben mozdítják ezek elő ezt a célt?
- Jogos a kérdés.  A mai világban, a XXI. század elején azt látom, hogy nem nagyon van más útja a fiatal karmester generációnak. Az, hogy 2017-ben Pécsett lehet egy nemzetközi karmester verseny, óriási dolog. Tervezem az indulást ezen jómagam is. Természetesen nem a versenyzés, hanem a muzsikálás kell, hogy motiválja a résztvevőket, hiszen ami a zenészeknek a hangszer, az a karmesternek a zenekar. Persze tudjuk, hogy minden ilyen megméretés kevéssé objektív, mint például a matematika, de éppen ez a szépsége és nehézsége is. Nagy reményekkel nézek a verseny elé.

- Felmerült Önben, hogy a szülei nyomdokain haladva a PFZ állandó tagja legyen?
- Megtisztelő a kérdés. Pécsiként mindig örömmel tölt el, ha itt muzsikálhatok, vezényelhetek, mindig jó szívvel jövök ide. Ez egy különleges helyzetben lévő intézmény a magyar zenei élet palettáján, nem csak a kiváló feltételek tekintetében, hanem az együttes nívójára nézve is. Egy nagyon magas színvonalon játszó zenekarról beszélünk, ezért természetesen nagy megtiszteltetés lenne, ha sűrűbben dolgozhatnék velük.

- Melyek az Ön előtt álló feladatok a közeljövőben?
- Március 17-én kezdődött a következő műsor próbaperiódusa a PFZ-nél, melyet majd Howard Williams fog vezényelni, akit jól ismer a zenekar és a pécsi közönség is - neki fogok előpróbálni a zenekarral. A tavaszom pedig az Operaházban telik majd, ahol a karigazgató asszisztenseként lesznek teendőim. Ahogy említettem már, nagyhéten jövök Pécsre csembalózni a Máté-passióba, és egy külföldi karmester versenyre is elutazom a tavasz folyamán.

- Belefér még a családon, a vezénylésen és a muzsikáláson kívül valami az életébe?

- Szívesen beszélek erről, labdarúgó játékvezetőként is tevékenykedek, ami azt jelenti, hogy a szabadidőm egy részét sportolással és a szabadban való mozgással töltöm. Az MLSZ Budapesti Igazgatóságának játékvezetőjeként teszem mindezt, hétvégenként a fővárosban egy-két mérkőzést vezetek. Mindenesetre a szabadban és a sport közelében töltöm ezt az időt, ami az én habitusom, karakterem egyik meghatározó része. A szabad idősávom másik része természetesen a családomé, ezt a feleségemmel és a kisfiammal töltöm.

Forrás: Bereczki Lajos (www.pecsiriport.hu)

Vissza

Rendezvénynaptár

Serse, avagy az istenek a fejünkre estek

máj 3. | 19:00 | Kodály Központ

vezényel: Kocsár Balázs

Giuseppe Verdi: Macbeth

máj 3. | 19:00 | Pécsi Nemzeti Színház

vezényel: Kovács János és Oberfrank Péter

Még1esély! sorozat rászorulók részére

máj 4. | 10:00 | Kodály Központ

vezényel: Vass András

Marie és Elgar

máj 4. | 19:00 | Kodály Központ

vezényel: Vass András

Marie és Elgar

máj 5. | 19:30 | MÜPA

vezényel: Vass András

Klasszikus Kobajasi

máj 13. | 18:00 | Kodály Központ

vezényel: Kobajasi Kenicsiró