Pannon Filharmonikusok

www.pfz.hu
Regisztráció

europa cantat

civitatis

Mi történhet a koncertteremben, amikor felszabadul a flow? … és mi az a flow?

Kevés felszabadítóbb élmény van, mint amikor az ember annyira elmerül abban, amit éppen csinál, hogy megszűnik körülötte a külvilág, és mindeközben örömöt él át. Leegyszerűsítve ezt nevezhetjük flow-élménynek, amit először a magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg, ezzel letéve a pozitív pszichológia alapjait. Ha tudatosan törekszünk arra, hogy minél többször megéljük ezt a különös állapotot, az az életminőségünk javulásához vezethet. Ezt ismerte fel a Pannon Filharmonikusok, akiknek 2017/2018-as évadának középpontjában az energiaáramlás, a flow-élmény, a koncerttermekben felszabaduló energia áll. Ennek kapcsán körbejártuk, hogyan is érhető el a zene segítségével az áramlat-élmény.

A flow-élmény egy teljesen összpontosult, a motivációt a maximumig fokozó állapot, melynek során az ember egy dologra irányítja a figyelmét, saját érzelmeit pedig a lehető legteljesebben átéli a legjobb teljesítmény, vagy tanulás érdekében. A cselekvés és a tudat szinte eggyé válik, mely sokszor a kitörő öröm érzésével párosul. Baráti Kristóf hegedűművész, a Pannon Filharmonikusok következő évadának egyik szólistája így mesélt erről a különleges állapotról:

"A flow-élmény talán a legfontosabb érzés, ami egy zenemű előadása közben keletkezhet, mind az előadóban, mind a hallgatóságban. [… ] Azt hiszem, egyetlen művészeti műfaj sem tud ennyire közvetlenül kapcsolatot teremteni emberek között, és talán ezért képes ennyire mágikus hatást gyakorolni az emberre."

Ebből is látszik, hogy a zene energiája nemcsak az előadóban, hanem a hallgatóban is képes olyan állapotot előidézni, melyben felszabadító örömérzettel élhető át egy-egy pillanat.

Csíkszentmihályi Mihály kutatásaiban a boldogság nyomába eredt, a „miért érdemes élni” kérdésére keresi a választ. Megállapította, hogy egy bizonyos anyagi színvonal felett önmagában a pénz nem teszi az embereket boldogabbá. A hetvenes években olyan embereket kezdett el tanulmányozni, akik örömöt és tartós kielégülést találnak olyan tevékenységekben, melyek előidézik az áramlat, vagyis a flow állapotát. Társaival a mai napig azokat a pillanatokat vizsgálja és kutatja, amelyektől a mindennapi életben boldognak érezzük magunkat. Munkája elején kreatív embereket, művészeket – köztük zenészeket és zeneszerzőket –, tudósokat kezdett megfigyelni, és azt próbálta megérteni, mi miatt érzik úgy, hogy érdemes feltenni az életüket olyan elfoglaltságokra, melyek nem biztos, hogy sikerhez vagy vagyonhoz vezetnek, ám mégis megérik a fáradtságot, hiszen értelmet adnak az életüknek. Felismerte, hogy ha valaki azzal foglalkozik, amit legjobban szeret, a tevékenység során gyakran egy katartikus, áramlatszerű élményben lesz része. A beszámolók alapján kifejlesztette a tökéletes élmény elméletét, melynek alapja a flow, vagyis az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, és maga az élmény lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk.

Vizsgálataiban külön kitért a zene segítségével átélhető flow-élményre.

"Minden általunk ismert kultúra kiterjedt módon felhasználja azt, hogy a hangok bizonyos, fület gyönyörködtető elrendezése jobbá teheti az életet. A zene egyik legősibb és talán legnépszerűbb szerepe, hogy a hallgatók figyelmét a kívánatos lelkiállapotnak megfelelő mintába rendezze. (…)A zene rendezett audiális információ, amely segít rendszert teremteni a hozzá forduló elmében, csökkenti a pszichikai entrópia, vagyis a tudatzavar mértékét, ami akkor jelenik meg, ha a rendezetlen információ ellentétbe kerül a céljainkkal. A zenehallgatás elhessegeti az unalmat és a szorongást, és ha komolyan odafigyelünk rá, áramlat-élményt is előidézhet."
– írja Csíkszentmihályi Mihály könyvében.

Természetesen, ha igazi örömöt akarunk megélni a zenehallgatás közben, az csak úgy lehetséges, ha igazán odafigyelünk rá. Érdekes belegondolni, hogy régen, amikor még nem volt minden háztartásban zenelejátszásra alkalmas készülék, egy élő koncert hatalmas élményt és áhítatot keltett. Ekkor az emberek még nagyobb intenzitással készültek az előadásra, hiszen tudták, hogy az esemény csak abban a pillanatban élhető át, és soha többé nem megismerhető. Valószínűleg ez a fajta ráhangolódás és lelki felkészülés jóval gyakrabban idézett elő flow-élményt a közönség soraiban, mint ahányszor ez a mai koncertlátogatók között előfordul. De vajon minek kell teljesülnie ahhoz, hogy ez az élmény ma is megtörténjen? Előadói oldalról Várdai István, csellóművész így írja le az élményt:

"Azt hiszem néha, amikor sikerül igazán elmerülni az előadásban, akkor valamilyen önkontroll kikapcsol bennem és olyan, mintha a zene folyamata irányítana. Talán ez lehet a flow-élmény. [… ] Az biztos, hogy egy csomó zavaró faktort el kell ehhez engedni, nem szabad, hogy eltereljen a hibáktól való félelem, bíznom kell magamon kívül a kollégákban, a felkészültségünkben, a közönség figyelmében."

Ha a közönség kellően ráhangolódik az előadásra és a művészre, egy flow szerű élmény könnyen átragadhat a hallgatóságra is, ha kellően belefeledkeznek az előadásba, és közben aktívan értelmezik is a zenét.

A kutatók azt állapították meg, hogy a zenehallgatás legkomplexebb módja az analitikus mód, amely leginkább alkalmas arra, hogy kiváltsa az áramlás élményét. Ez már bizonyos fokon azt a képességet is feltételezi, hogy – ha nem is feltétlenül tudatosan – a hallgató felismeri a zenemű belső rendjét, és azt, hogy miként teremtődik meg a harmónia az adott műben. Sokszor egy kritikai szemléletmód is megjelenik, „össze tudjuk hasonlítani a zeneművet ugyanannak a zeneszerzőnek korábbi vagy későbbi műveivel, vagy más zeneszerzőkével, akik ugyanabban az időszakban alkottak, valamint össze tudjuk hasonlítani a zenekart vagy a karmestert saját korábbi vagy későbbi előadásával vagy mások interpretációival.” – emeli ki Csíkszentmihályi. Ahogy a Pannon Filharmonikusok is megfogalmazták, a koncerttermekben felszabaduló energia a zene és az emberi lélek egymást erősítő áramlása. Benne foglaltatik a jelen sem lévő zeneszerző teremtő ereje, a karmester testén átfolyó alkotói és előadói szándékok között létrejövő szinergia, a szólisták és hangszerük egybeforrásából izzó dinamika, de a közönség feszült várakozásából, majd kicsattanó katarzisából kirobbanó energia is.

 

A cikket Magócsi Anikó készítette (forrás: https://librarius.hu/2017/04/26/flow-pfz/)

Vissza

Értesüljön a legfrissebb információkról!

Rendezvénynaptár

E.ON koncertsorozat: Szláv kaleidoszkóp

szept 29. | 19:30 | MÜPA

vezényel: Bogányi Tibor

Szláv kaleidoszkóp

szept 30. | 18:00 | Kodály Központ

vezényel: Bogányi Tibor

Művészbejáró 1. - Zene karnyújtásnyira

okt 5. | 19:00 | Kodály Központ

Harmonia caelestis

okt 12. | 19:00 | Kodály Központ

vezényel: Dobos László és Dobszay Péter

Csigaház I. - Rézerdő mélyén

okt 14. | 15:30 | Kodály Központ

Csigaház I - Rézerdő mélyén

okt 14. | 17:00 | Kodály Központ